A jubileumi első adásba kissé megilletődötten kezdtünk bele, de a borbontásnak köszönhetően a végére feloldódtak a kedves anyukák és apukák. A bor egyébként a piros sarokban (Kandi + Bence) egy Légli Rosé volt, a kék sarokban (Ane + Feri) pedig egy Schieber Cuvée.

Hírként említettük, hogy Csukás Istvánt nevezték a gyermekirodalom Nobel-díjának tekinthető Astrid Lindgren Emlékdíjra, amiben az a legmenőbb, hogy a svéd állam adományozza és ötmillió svéd korona jár vele. Arról hosszabban beszéltünk, hogy két cikk is megjelent a figyelemzavaros, hiperaktív, angolul ADHD gyűjtőnéven említett gyerekekről az Indexen. Az egyikben az érintett gyerekek állítják, hogy jót tesz nekik a gyógyszer, a másikban a kutatók, hogy a felnőtt ADHD-sok nehezebben illeszkednek be a társadalomba.

Feri elmesélte, milyen volt Marék Veronika közönségtalálkozóra menni az újonnan megnyitott Mesemúzeumba, Bence pedig a Project Showroomról mesélt, amiben csütörtökig kézműves gyerekjátékok kaphatók. A programlehetőségek után azon lamentáltunk hosszabban, használjunk-e mosható vécépapírt, illetve szőrmentén kiderült, hogy tamponból is létezik többször használatos.

A nagy ijedtségre hallgattunk egy Nino Ferrert, mert azt gyerekkel is lehet.

A zene után Ane ajánlotta Dezső Andrea Mamuska című, fekete-fehér mesekönyvét, ami hiába nem csupa kellem és báj, a gyerekeink szeretik, mi felnőttek pedig elgondolkodunk rajta és rajongjuk az eredetileg képzőművész hölgy művészetét.

Végül hosszabban csevegtünk egy Vekerdy Tamás interjúról, amiben a neves gyerekpszichológus azt mondja, az ovis ne különórára járjon, hanem az udvarra, a kamasz pedig biológiai alapon lusta, és fejlődésének része, hogy tahó, valamint inget vasalni kevésbé fontos, mint néha lepasszolni a kölyköket. Nagyon egyetértettünk vele, de elfogyott a bor, így elköszöntünk mi is.