#10 Karácsonyi könyvtáros adás

Ünnepre rákészülős adásunkban kötelező olvasmányok és karácsonyi Diótörő-dömping, lelkendezés a végtelen podcast-világról, zenében megfogalmazott anyai kialvatlanság Fever Raytől, frappáns bibliai sztorik Bob Hartmantól és a karácsonyra rávezető gyerekfilmek.

[powerpress]

A közelgő ünnepek miatt nagyon könyves-filmesre sikerült első kétszámjegyű adást Feriék egy felségjelzés nélküli Tempranillóval, Bencéék meg egy, a szakirodalom által agyondicsért Lelovits-féle portugieserrel nyitották. Rögtön az első témánál kiderült, hogy rengeteget fogunk beszélni könyvekről, ugyanis hosszasan vitattuk, hogy helyes-e, ha az amerikai gyerekek Salinger vagy Harper Lee helyett ezután szigetelési útmutatókat és növényhatározókat tanulmányoznak kötelező olvasmányként, és hogy Petőfinek vagy Berg Juditnak van-e inkább helye a Nemzeti Alaptantervben.

Bence áradozott egy ideig az előtte frissen fetárult podcast-univerzumról, amivel Feri ismertette meg két adással ezelőtt, innen meg már csak egy lépés volt, hogy meghallgassuk Fever Ray, azaz Karin Deijer Andersson “gyerekágyas” lemezének betonfalak között sínylődő kialvatlan anyás számát.

Anetta karácsonyi könyvajánlóval érkezett, a szakmáját tekintve “történetmesélő” Bob Hartman és Kállai Nagy Krisztina Mesélő Bibliájával. És ha már karácsony, akkor Feriék ajánlottak egy gyerekfilmet (Elmo megmenti a karácsonyt) ahhoz, hogy a megfelelő hangulatba kerülhessenek gyermekeink, s közben nekünk se kelljen kisütni az agyunkat.

3 hozzászólás

  1. Éva Török szerint:

    Halló, Itt Berg Judit édesanyja beszél.

    Kedves Fiatal Szülők!
    Merem remélni, hogy a fejenként elfogyasztott fél palack bor nélkül kissé
    másképp beszélnének. Petőfi “szar” ? Azt hiszem, újra kellene olvasnia a fiatal apukának, aki ezt mondta, legalább a Kiskunság, Az alföld vagy A puszta télen c. verset. Vagy a Szeptember végén címűt. Arany Toldija unalmas? Az én hatodikos tanítványaim, érdekes, nem unták. Ellenkezőleg, elgyönyörködtek a részletek szépségén, drukkoltak annak, hogy a melegszívű és bátor Miklós az elkövetett bűne ellenére megbecsült vitéz lehessen, s az alattomos György megbűnhődjön.
    Lehet rosszul tanítani, lehet agyonelemezni, de arról, ha ez történik, nem Petőfi és nem Arany tehet. Egy-egy rossz tanár, és egy-egy olyan szülő az oka a gyerek közömbösségének, aki időhiány vagy más ok miatt nem olvas együtt és nem beszélget a gyermekével.

    Harry Potterről nem kezdek most vitatkozni Önökkel, annak csak egy veszélyét látom, azt, hogy a fiatal olvasó kívül reked a valóságon, és azt fogja képzelni, hogy az életben is csodák, varázslatok fognak működni.

    Az Egri csillagok véleményem szerint soha nem lesz idejét múlt, ha gyermek olvasókról beszélünk. Miért? Mert gyermekszerelemről,barátságról, bátorságról, becsületről (Hegedűs hadnagy esete!) és, igen, hazaszeretetről, bizony, ebben a műben olvashatnak művészi szinten. (Mivel lehetne EZT MIND kiváltani? Érdeklődve várom véleményüket.) Egy kornak a megismerésére – persze, ha van a gyermeknek hozzá beszélgetőtársa- pedig éppen a legalkalmasabb. Gárdonyi nemcsak írni tud, de igen lelkiismeretesen kutatta is a témát, mielőtt írni kezdett volna a török hódoltság idejéről. Még egy érvem van, Berg Judit, a kislányom nagyon szereti az Egri csillagokat, és kínosan érinti, ha bárki az ő Ruminijét pont Gárdonyi HELYETT szeretné a gyerekek kezében látni. A Rumini nagyszerű könyv, de az is biztos, hogy ha a szerző nem szeretné az Egri csillagokat és a Robin Hoodot, akkor nem született volna meg, de legalábbis, egészen más lenne.

    Isten velük. Senkit nem akartam megbántani, magam is szeretek egy pohár bor mellett társalogni baráti körben, de ha mindezt a nyilvánosságnak szánják, egy kicsit jobban meg kell fontolni, hogy az ember mit mond.
    Kívánom, hogy gyermekeiknek még 30 %-ban sem kelljen irodalomórán porszívó használati utasítást olvasni.

    Üdvözlettel: Török Éva

    • feri szerint:

      Tisztelt hölgyem, kedves Éva!

      Az adás egy későbbi pontján ugyanez a fiatal apuka (én) megjegyezte, hogy felnőtt fejjel jött rá, Petőfi nem is annyira “szar”. Mindazonáltal bor nélkül is úgy gondolom, Petőfinél vannak sokkal értékesebb költőink, és a véleményem bizony nem másítom meg: Petőfi szar – szerintem. Anetta szerint pedig az Egri csillagok unalmas, avitt és elriasztja a gyerekeket az olvasástól. Szerintem meg ez nincs így, én élveztem annak idején az Egri csillagokat, de nem teremtettem le Anettát, mert tiszteletben tartom a véleményét. Nem azt állította, hogy a szén vegyjele B, vagy hogy a mohácsi csata 1919-ben volt – ha ezeket mondta volna, kijavítom, hiszen tényekben tévedett, de a véleményével legfeljebb vitatkoznék (meg is tettem, úgy emlékszem). Merthogy véleményt hangoztatni szerintem nemhogy szabad, de egyenesen kívánatos – még akkor is, ha az a vélemény eltér az enyémtől vagy éppen a többségi véleménytől. Ez teszi lehetővé a vitát, ami pedig elengedhetetlen a világ előbbre jutásához. Egyszóval úgy gondolom, nyilvánosság előtt is bártan leszólhatunk bárkit, legfeljebb vitában kell megvédenünk a véleményünket, s adott esetben alulmaradunk vagy éppen nekünk adnak majd többen igazat.

      Az Egri csillagokról (vagy a témáról általában) talán nem nekem, a kocka internetszakembernek kellene vitába szállnom Önnel, a tapasztalt magyartanárral, nem is teszem, biztos vagyok benne, Ön több nagyságrenddel tud többet nálam. Arról is meggyőzött egy-két félmondatával, hogy kitörő örömmel venném, ha Ön tanítaná a gyerekeimet! Egyetlen megjegyzés csak a botcsinálta kritikustól: ha valóban nem íródott olyan gyerekregény 1899 óta, ami érvényesen, művészi szinten beszélne egyszerre “gyermekszerelemről, barátságról, bátorságról, becsületről”, akkor bizony nagy bajban vagyunk. Ha száztizenpár év alatt nem született ilyen mű, akkor bizony kénytelenek vagyunk a gyerekeink elé a becsületre és barátságra, hazaszeretetre példaként egy olyan művet állítani, amely egy mai normáink szerint embertelen, igazságtalan, becstelen korban játszódik, ahol mai eszünknek és szívünknek jórészt elfogadhatatlan értékek mentén élnek a szereplők. És ez szerintem nagy baj.

      Nézze el nekünk, ha vehemensen fogalmazunk. A legtöbb témában amatőrök vagyunk, de fontos látni, hogy szülőként mégis miénk a felelősség, nekünk kell felnőni a kedvenc gyötrő feladatunkhoz, nekünk kell a gyerekünk orra alá jó könyveket tolni, helyesen dönteni az oltás vagy a pilótakeksz kérdéséről, és adott esetben jó tanárt, jó iskolát (úgy értem, az adott gyereknek a legjobban megfelelőt) is nekünk kell majd találni. A Szülői értekezletet pedig eme mindennapos vívódás nyilvános terepének szánjuk: nyilvánosság előtt lefolytatott véleménycserének, nem pedig kinyilatkoztatások sorozatának. A szándékunk az elgondolkodtatás, vitára ingerlés, a tájékozódás igényének felkeltése – és persze bizonyos mértékig kiszolgálása is.

      Kedves Éva, őszinte tisztelettel arra kérem, maradjon a hallgatónk, ossza meg velünk máskor is véleményét, vitázzon velünk, ne pártoljon el tőlünk, amiért – ha nem is olyan nagyon, de mégis – mást gondolunk Petőfiről, vagy éppen Rowlingról.

      Pohly Ferenc

  2. Krisz szerint:

    Szerintem Petőfi nem szar, sőt én általa szerettem meg a verseket, szerintem rossz verseit tanultad…. Ismered például a “Falu végén kúrt a kocsma” című versét? :) Jó elviccelem, de például szerintem egy szép vers aminek igen is van tartalma… ma is… Ezzel együtt, az oktatási rendszer úgy szar ahogy van, nem csak az irodalom komplex de az egész egy nagy xar… a gyerekeket stresszelik ezerrel, életszerútlen mennyiségű és minőségű anyagot tolnak beléjük majd… ééés mire, hogy olyan felnőttekké váljanak aki stresszelnek, a problémamegoldó képességük a béka fenek alatt van… Gondolkodásfejlesztés???? Szerintem erről szó nincs, droidokat képeznek… már akit egyáltalán még érdekel az a nemes hivatás amit a tanár címszó alatt lehet megtalálni az értelmező kéziszótárban amin mondjuk nem tudok csodálkozni mert amilyen gyerekekkel találkoznak meg amilyen szülők vannak és ezt ráadásul mennyiért….. szóval azért mindennek legalább két oldala van….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük