Erkölcstan és szülői érdekképviselet, apukás rejzpályázatba bújtatott Halász Judit-reklám, kumulatív uzsonnászacskó-művészet, 3D toll és Playstation 4, éneklő-rappelő ghánai-magyar anyuka, Aranyvackor-díj és Jill Tomlinson.

[powerpress]

Az evolúció alapköve az örökítőanyag, ezért van az, hogy a jóformán csak ebből álló vírusok mindig győznek. Most is ez történt, valósággal letarolták egyikünket, ezért ismét hárman voltunk kénytelenek beszélgetni, de legalább Bence a szokásos mennyiség dupláját ihatta meg az általa agyondicsért Halasi Villányi Rozéból. Feriék pedig visszatértek az egyik korábbi adásban már említett Lajvér Avantgarde Kékfrankoshoz.

Kikerülhetetlen téma volt a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének állásfoglalása az általános iskolai erkölcstanoktatás témájában, illetve az egyesület elnökének rém szórakoztató televíziós interjúja. Lerántottuk a leplet egy apukás rajzpályázat mögött meghúzódó marketinges összeesküvésről, és ha már apukákról volt szó, megszavaztuk a hét apukájának azt az urat, aki immár öt éve minden reggel saját kezűleg rajzolja gyerekei uzsonnászacskóját, és a gyűjtemény gyarapodása napról-napra követhető a Flickren.

Ha már reggeli rutinról volt szó, akkor Bence elmesélte legújabb óvodába menős játékukat, ami egy végeláthatatlan televíziós ismeretterjesztő reality a dinoszauruszok családi életéről, Anetta pedig az ecset/toll/ceruza nélküli rajzolás előnyeit ecsetelte (hogy ezzel a szép képzavarral éljünk). Feriék még moziban is voltak a múlt héten, és némiképp magukra ismertek a Negyven és annyi című keserédes vígjátékban.

A kütyü rovatban szóba került a 3D toll, illetve a napokban bemutatott Playstation 4, némi vitát gerjesztve arról, hogy voltaképp melyik is bír nagyobb jelentőséggel.

Kandi távollétében Bence zavartalanul rajonghatott Sena Dagadu énekesnőért (vele egy egészen friss HVG-interjú itt olvasható), akinek új lemeze most jelent meg, és az album egyik száma le is tölthető a Soundcloudról.

Anetta szokásosan zseniálisra sikerült könyvrovatában pedig szót ejtett az Aranyvackor pályázatról, és ennek (pontosabban a zsűritag Anna Laura Cantone illusztrátor) kapcsán Jill Tomlinson nagyszerű kötetéről, A cica, aki haza akart menni-ről.

És íme, az adásban beígért műalkotás, amit ugyan nem neveztünk, de ha Bence lenne a bíráló bizottság, biztosan ez nyerne az apukás pályázaton: