Tag Archive for Ludwig Múzeum

#25. Huszonötödik Gumiasztal adás

Vámpírszerelem, Vekerdy Tamás önismétlései, gyerektechno és glamrock pánsípra, plüssketrec, Kis Könyves Éj, táborozás a múzeumban, trambulin, origami és egy újabb Varró Dániel.

[powerpress]

Gumiasztal

Gumiasztal

#14 Tizennegyedik Aelita Andre adás

A Szülői értekezlet első monotematikus adásában kizárólag a rajzolásról beszélgettünk. A csodagyerek Aelita Andre és rajzolós appok, tud-e mindenki rajzolni és Ed Emberley, van-e értelme a múzeumpedagógiának és hogyan rajzoljunk citromos pudingot.

[powerpress]

Elérkezett az idő, hogy a Szülői értekezlet, Feri szép szavaival a “nem az információk, hanem a gondolatok műsora”, az internet rendelkezésére bocsássa első monotematikus adását, amiben kizárólag a gyerekkori rajzolásról beszélgettünk egy-egy palack Sebestyén Kadarka (Feriék), illetve Dúzsi Leányvár rozé (Andiék) mellett. A kiindulópont egy hatéves, orosz származású ausztrál csodagyerek, Aelita Andre (rosszindulatú podcasterek szerint erősen szülővezérelt) művészete, amiről szép dokumentumfilmek is készültek. Nem mondjuk meg, mire jutottunk, de az ifjú művésznő jó kiindulópontként szolgált egy hosszas csevejhez, amit Feri nyitott meg Feuer Márta klasszikus művének (A gyermekrajzok fejlődéslélektana) nagyszabású ismertetésével, amiben ez a poszt segítette. A szakirodalmak ütközete ennyivel nem ért véget, szóba került ez a – Susan Striker által inspirált – poszt is.

Személyes példákkal igazoltuk, hogy hogyan lehet egy pillanat alatt elvenni a gyerek kedvét a rajzolástól, és hogyan lehet szívós munkával visszahozni.

A témához csak a zenekar nevében kapcsolódó Free Design Scarlet Tree című száma után rajzolós iPad-appokról beszélgettünk (többek között színezős, pontösszekötős, tanítós appokról, a Forge of Neonról meg a Meritum Paintről, de említettük az ArtKive gyerekrajz-archiváló jól eltalált reklámját is) Feri igen alapos kalauzolásával.

Mélyen egyetértettünk abban, hogy a gyerekek művészi tevékenységéhez rengeteget tud adni egy-egy kidolgozott múzeumpedagógiai program, ennek megfelelően immár sokadszor menesztettük a mennybe a Ludwig Múzeum családi délelőttjeit. Végezetül két művet, pontosabban egy életművet meg egy “foglalkoztatót” ismertettünk, Ed Emberley művészetpedagógiai tevékenységét, illetve Barabás Zsófi és Moizer Zsuzsa Mindenki tud rajzolniját.

Bár a podcast nem ad rá módot, de gyerekrajzos adás nem lehet meg illusztráció nélkül, záráskánt Bence büszkélkedett el Hugh Fearnley-Whittingstall citromos-dinoszauruszos piskótapudingjának ízes-rajzos újraértelmezésével.

Citromos piskótapuding

#5 Ötödik transzzsíros adás

Koraszülöttek zokniban, füvészkerti főzőbanán és jazz mesejáték, családi múzeumozás, ballonos víz, Hisztimesék, a felszabadító Kucok és a transzzsíros hamburger.

[powerpress]

Az ötödik adásig tudtunk ellenállni annak, hogy komolyan vegyük magunkat, de most már nincs irgalom, ez itt egy média, így aztán már igazi szignálunk is van. Ezzel kezdünk a hagyományoknak megfelelően, de utána gyorsan – a borokat nyeglén letudva – egyből a koraszülöttek zoknijaira térünk át. Innen egyenes út vezet az avas vajszagig és a licsiig, majd egy jazz mesejáték kerül szóba és még érintjük a Ludwig Múzeum családi délelőttjeit is.

A technika fejlődését ezúttal egy teljesen hétköznapi dolog, a ballonos víz képviseli, ami viszont annyira kényelmes, hogy otthoni használata már-már innovációnak tűnik. Erről azért nem kell túl sokat beszélni, csak elvennénk a helyet Berg Judit Hisztimeséi elől, pedig azok életmentőek lehetnek bizonyos életszakaszokban.

Kandi élő adásban döbben rá, hogy egy jól eltalált interaktív gyerekelőadás mennyire hibátlanul képes felszabadítani még a visszahúzódóbb gyerekeket is, ennek kapcsán bal kézről legyintünk egyet a kulturális kormányzatra is, majd Bence bravúros átvezetésével megérkezünk fő témánkhoz, a transzzsír, a gyorséttermi kaják és az egészséges étkezés filozófiai megközelítése köré szerveződő polémiához.