#15 Tizenötödik foghíjas adás

Gyerekbringa távirányítóval, agresszív amerikai bölcsisek, Csodaceruza-balhé, egy jó kommersz magazin, európai ökomozi és Rozi a csillagjegyek között.

[powerpress]

bringa

Egy fővel ideiglenesen megcsappanva indult ez az adás, ahol az ivászati szekcióban az egyetlen említésre méltó dolog egy 2012-es Dúzsi Marci volt, és jól csúszott a Márton-napra becézett újbor. A társaság felelevenítette a lapszemle nemes hagyományát, mert annyian foglalkoztak gyerekes témákkal a múlt héten: a Vipcastban többek között egy gyerekbiciklizés-biztonságosító ötletet mutattak be, a Vendéglő a világ végén arról beszélt, hogy amerikai kutatások szerint a bölcsőde rosszat tesz a gyerek későbbi pszichéjének, a Hármas Könyvelésben pedig a Csodaceruza gyermekirodalmi folyóirat és az Nemzeti Kulturális Alap támogatások körüli pengeváltása volt a téma. Szerintünk a bringás ötlet habár szellemes, de, a bölcsi jó, a Csodaceruzát pedig imádjuk, és sok szeretettel önállóságot kívánunk neki. Zárójelben még megemlítettük, ha már lapszemle, hogy az Éva Kölyök meglepte Ferit azzal, hogy jó.

A félidőben a Malacka és a tahó értekezett Rómeó, Júlia, Jancsi és Juliska, valamint a kütyük kapcsolatáról.

A zene után kultúrkritikába torkollott a beszélgetés, először az Egyesült Állatok című német egész estét animációért lelkendezett Feri, majd Tasnádi István és Jeli Viktória lányuk születésnapjára írott, bábelőadást is kiérdemlő meséjét, a Rozi az égben című kötetet tárgyalták ki a kedves anyukák és apuka.

Szolgálati közlemény: ez a hét kimarad!

Kedves hallgatóink, ezt a hetet kénytelenek vagyunk kihagyni. A csapat egynegyede súlyos takonykórral küzdött a múlt héten, egy másik negyed vizsgára készül és nem hajlandó semmi mással foglalkozni addig, a két maradék negyed pedig nem akart a párja nélkül adásba bocsátkozni. Az utolsó pillanatig reménykedtünk, de most már világos, hogy ez a hét az ördögé – cserébe péntekre, a következő felvételre lesz egy gyógyult apukánk és egy büszke (vagy megtört, de mindenképpen ráérő) iskolásunk. Addig pedig elnézéseteket kérjük! Nyilván nagyon nehéz lehet a heti betevő Szülői értekezlet nélkül – ezt abból gondoljuk, hogy nekünk sem könnyű.

#14 Tizennegyedik Aelita Andre adás

A Szülői értekezlet első monotematikus adásában kizárólag a rajzolásról beszélgettünk. A csodagyerek Aelita Andre és rajzolós appok, tud-e mindenki rajzolni és Ed Emberley, van-e értelme a múzeumpedagógiának és hogyan rajzoljunk citromos pudingot.

[powerpress]

Elérkezett az idő, hogy a Szülői értekezlet, Feri szép szavaival a “nem az információk, hanem a gondolatok műsora”, az internet rendelkezésére bocsássa első monotematikus adását, amiben kizárólag a gyerekkori rajzolásról beszélgettünk egy-egy palack Sebestyén Kadarka (Feriék), illetve Dúzsi Leányvár rozé (Andiék) mellett. A kiindulópont egy hatéves, orosz származású ausztrál csodagyerek, Aelita Andre (rosszindulatú podcasterek szerint erősen szülővezérelt) művészete, amiről szép dokumentumfilmek is készültek. Nem mondjuk meg, mire jutottunk, de az ifjú művésznő jó kiindulópontként szolgált egy hosszas csevejhez, amit Feri nyitott meg Feuer Márta klasszikus művének (A gyermekrajzok fejlődéslélektana) nagyszabású ismertetésével, amiben ez a poszt segítette. A szakirodalmak ütközete ennyivel nem ért véget, szóba került ez a – Susan Striker által inspirált – poszt is.

Személyes példákkal igazoltuk, hogy hogyan lehet egy pillanat alatt elvenni a gyerek kedvét a rajzolástól, és hogyan lehet szívós munkával visszahozni.

A témához csak a zenekar nevében kapcsolódó Free Design Scarlet Tree című száma után rajzolós iPad-appokról beszélgettünk (többek között színezős, pontösszekötős, tanítós appokról, a Forge of Neonról meg a Meritum Paintről, de említettük az ArtKive gyerekrajz-archiváló jól eltalált reklámját is) Feri igen alapos kalauzolásával.

Mélyen egyetértettünk abban, hogy a gyerekek művészi tevékenységéhez rengeteget tud adni egy-egy kidolgozott múzeumpedagógiai program, ennek megfelelően immár sokadszor menesztettük a mennybe a Ludwig Múzeum családi délelőttjeit. Végezetül két művet, pontosabban egy életművet meg egy “foglalkoztatót” ismertettünk, Ed Emberley művészetpedagógiai tevékenységét, illetve Barabás Zsófi és Moizer Zsuzsa Mindenki tud rajzolniját.

Bár a podcast nem ad rá módot, de gyerekrajzos adás nem lehet meg illusztráció nélkül, záráskánt Bence büszkélkedett el Hugh Fearnley-Whittingstall citromos-dinoszauruszos piskótapudingjának ízes-rajzos újraértelmezésével.

Citromos piskótapuding

#13 Tizenharmadik Sok Van Mi Csodálatos adás

Beyonce szexi, az Apacuka fegyver, a Grimm-testvérek 200 évesek, a Duna-Ipoly pedig nemzeti park. Játékból pirosautó és hanyasban van (plusz ezeröcsi), zenéből Anna and the Barbies, könyv helyett képregény, a tévé pedig nem tilos, de azért elgondolkodtató.

[powerpress]

Lada 1500

Lada 1500

Ez a vidáman induló műsor egy Shakespeare-idézettel felmentett gyenge Teleki Pinot Noir és messzire feldicsért St. Andrea Akutyafáját aromái között került magnószalagra. Előbbit nem linkeljük érdemei elismeréseképpen, viszont helyette itt egy klasszikus film oldala, ha már Bence felhozta a bor kapcsán. A bortól felbátorodva Feri először szexista rovatot indított, ahol Beyonce GQ Magazinban frissen megjelent fotósorozatát ajánlotta, majd olyan titkot árult el, aminek maga sem volt tudója sok évtizeden át, s most is reméli, a gyerekeik nem hallgatják az adást: az Apacuka mindig arra jön ki, akinél elkezdtük a kiszámolóst (tudtátok, hogy van ilyen nevű zenekar is?). Ane ezt már régen tudta, viszont bemutatott egy csodálatosan nyelvtörő másik mondókát.

A hétre ajánlottuk a Grimm-kiállítást a Syma csarnokban, amire ezen az email-címen kell bejelentkezni, illetve a téli tájra allergiás hallgatóknak mindenképpen kerülendő szabadtéri programokat a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban, melyek között vidrakövetés és ragadozómadár-etetés egyaránt szerepel. Az odaútra (és bármilyen más közlekedési akcióra) Kandi ajánlotta a Piros Autó! játékot, aminek hamar meg is találtuk felnőtt megfelelőjét, ez a Dallas Drinking Game, ugyanitt tisztelettel emlegettük a Heti Meteor podcastot is, amivel szintén lehet ivósat játszani. Ha már közlekedős játék, Ane megemlítette az ikrek bevett szivatós játékát, amelyben arról érdeklődnek viszonylag gyakran a sofőrtől, hogy a váltó “hanyasban van?” Bence megerősítette, ez neki is kedves mulatsága volt a családi ezeröcsiben.

A félidős pihenést szolgáló zenét ezúttal nem Bence választotta, így juthatott mikrofonhoz az Anna & the Barbies Nyuszika című számával.

Könyvajánló helyett ezúttal arról beszélgettünk, van-e értelme óvodásoknak képregénnyel kedveskedni, majd hosszan évődtünk arról, mit tesz a tévé kicsinyeink agyával és emiatt kitiltsuk-e vagy se a mozgóképet otthonról, illetve úgy általában hogyan és mit érdemes tiltani?

#12 Tizenkettedik S02E01 adás

Túlélhetetlen karácsonyi ünnepek, lányaink fotókon, betiltott kötelező olvasmány bábokkal, ajóka a buszablakon, Pogár Judit, Debussy és Varró Dani.

[powerpress]

Nagy elánnal kezdtünk bele az új évbe, miután adtunk magunknak egy szilveszteri pihenőnapot (nem adtunk, de így alakult, erről az adásban bővebben). Mindjárt az elején, hírek helyett megállapodtunk abban, hogy kisgyerekkel csak nagyon átgondoltan lehet megúszni a karácsonyt. A túlélők mehetnek Hermann Ildi Lányaink című fotókiállítására, vagy a Budapesti Bábszínház kamaszoknak szóló zenés-bábos pszichothriller-premierjére, a Semmire, amit annak idején a szerző, Janne Teller hazájában először betiltottak, majd kötelező olvasmány lett belőle.

Hermann Ildi: Lányaink

Hermann Ildi: Lányaink

A folytatásból kiderül, hogy Anettáék gyerekei jók a mesehősös játékban, Bence pedig recepteket rajzol a buszok párás ablakaira. Feri hosszan és felindultan kesereg Polgár Judit Sakkjátszóterének iPades kiadásán, a busongást Debussy fújja el, végül egy – a két pár rajongásának fokához méltó hosszúságban – monstre könyvajánlóban dicsőítjük Varró Dani modern mondókáit, az Akinek a lába hatos, illetve Akinek a foga kijött című versesköteteit.

#11 Tizenegyedik túlélős adás

Forraltbor és a nászéjszakák bora, a család régi-új definíciója, álmosszemű lezula, közszolgálati mesetévé és Magyar népmesék a YouTube-on, Sven Nordqvist és elvonulás a Nagy Hideg-hegyen

[powerpress]

Túléltük a Világvégét, legalábbis minden jel erre utal, így van értelme közzétenni 11. adásunkat, amelyben mégsem rejtettünk el last minute tippeket a szenteste napjának túlélésére (habár az Ane-Feri páros beszámolhat arról, hogy életükben először napokkal a téminusznulla pillanat előtt elkészültek mindennel és ez bizony sokat segít a feszültségmentes ünneplésben), viszont témáink szinte véletlenül folyton a család és a szeretet irányába fordultak.

Az ivászati beszámolóba egy Vylian Bogyóléből készült forralt bor került a hangulat végett és egy Nagy-Somlói Juhfark Ane gyerekkora miatt. A hangulatot hamar korlátok közé szorítjuk egy alkotmánybírósági döntés ismertetésével, amelynek köszönhetően ismét családnak érezhetik magukat (és akként is ítéltetnek meg a jog színe előtt) a házasságot nem kötött szülők, vagy éppen az azonos nemű párok is. Ha már az állatságoknál tartottunk, Bence lelkesen mesélte, hogy idén 15-18 ezer új állatfajt fedeztek fel vagy írtak le először a Scientist cikke szerint, többek között az álmosszemű lezulát, aki tényleg nagyon cuki, érdemes megnézni. Kandi kérdezte, vajon hogyan kell leírni egy új fajt, nos a lezula felfedi a titkot: így.

Beszámoltunk az M2-es csatorna mesetévévé alakításáról, ami az adás felvétele óta meg is történt, és tényleg nincs reklám, és tényleg csak tavasztól lesz saját gyártású tartalom, de a konzerv-válogatással minden rendben, nagyjából. Tévézéshez még egy hír: a Magyar népmesék sorozat, amit mindnyájan igen nagyra tartunk, teljes terjedelmében elérhetővé vált  a YouTube-on a gyártó Kecskemétfilm jóvoltából.

A zenét Buddy Rich híres jazzdobos és akkor 12 éves lánya, Cathy szolgáltatja, egy Sonny & Cher számot adnak elő és talán ez a Cathy Rich interjú passzol legjobban a szépséges családi történethez.

A karácsonyi könyvajánlóba Ane persze egy karácsonyi történetet hozott, mégpedig egyik kedvenc szerzőnktől, a Pettson és Findusz sorozatot író és rajzoló Sven Nordqvisttől, ez A kobold karácsonyi titka.

Végül arról beszélgettünk, hogy a gyerekünkkel kettesben lelépni otthonról milyen jó mulatság, s milyen jót tesz szülőnek és gyereknek egyaránt. A konkrét akciót Bence mutatta be, díszletként a királyréti kisvasutat és a Nagy Hideg-hegyi turistaházat használta.

#10 Karácsonyi könyvtáros adás

Ünnepre rákészülős adásunkban kötelező olvasmányok és karácsonyi Diótörő-dömping, lelkendezés a végtelen podcast-világról, zenében megfogalmazott anyai kialvatlanság Fever Raytől, frappáns bibliai sztorik Bob Hartmantól és a karácsonyra rávezető gyerekfilmek.

[powerpress]

A közelgő ünnepek miatt nagyon könyves-filmesre sikerült első kétszámjegyű adást Feriék egy felségjelzés nélküli Tempranillóval, Bencéék meg egy, a szakirodalom által agyondicsért Lelovits-féle portugieserrel nyitották. Rögtön az első témánál kiderült, hogy rengeteget fogunk beszélni könyvekről, ugyanis hosszasan vitattuk, hogy helyes-e, ha az amerikai gyerekek Salinger vagy Harper Lee helyett ezután szigetelési útmutatókat és növényhatározókat tanulmányoznak kötelező olvasmányként, és hogy Petőfinek vagy Berg Juditnak van-e inkább helye a Nemzeti Alaptantervben.

Bence áradozott egy ideig az előtte frissen fetárult podcast-univerzumról, amivel Feri ismertette meg két adással ezelőtt, innen meg már csak egy lépés volt, hogy meghallgassuk Fever Ray, azaz Karin Deijer Andersson “gyerekágyas” lemezének betonfalak között sínylődő kialvatlan anyás számát.

Anetta karácsonyi könyvajánlóval érkezett, a szakmáját tekintve “történetmesélő” Bob Hartman és Kállai Nagy Krisztina Mesélő Bibliájával. És ha már karácsony, akkor Feriék ajánlottak egy gyerekfilmet (Elmo megmenti a karácsonyt) ahhoz, hogy a megfelelő hangulatba kerülhessenek gyermekeink, s közben nekünk se kelljen kisütni az agyunkat.

#09 Kilencedik bemutatós adás

Örök élet, szégyenlős Pirelli-naptár és nemileg PC svéd játékkatalógus, Winkler gyerekkönyve és a Könyvfieszta, valamint itthoni síelés és jótékonykodás, Péterfy Bori, egy könnyfakasztó először-könyv és a csaló kisdedek édes problematikája.

[powerpress]

Az év végi hajrá kezdetén a megfáradt anyukák és apukák már csak abban bíznak, hogy gyermekeik megléte hosszabb életet garantál nekik, erre egy amerikai kutatás vezette őket. Az sem vidít fel igazán, hogy már a Pirelli-naptárban is csak művészien fotózott, ám felöltözött nők kényeztetik az autószerelők falain kalandozó tekinteteket, a svéd játékkatalógusban pedig fiúk a fodrászok és a konyhatündérek, pedig mi ebben a furcsa? Semmi. Winkler és Baranyai autószerelős fiúkönyvét, a Márton és Micike című kötetet nyilván szintén fiúknak olvassuk inkább; a könyv bemutatóját hosszan ajánljuk, majd a Moly.hu és más civilek által gründolt karácsonyi Könyvfieszta nagyszerűségében bízunk. Felvetjük azt az elsőre ijesztőnek ható gondolatot, hogy ki lehet menni akár a hóesésbe is, elvégre hazánkban is lehet sielni, főleg kisgyerekkel, illetve az elfölött érzett burzsujszégyen levezethető a Mikulásgyárban, a Cipősdoboz, vagy a Sok kicsi… akció segítségével – még akkor is, ha ezeket ilyenkor felkapja a média, azért még jó célt szolgálnak jól.

Kütyü helyett egy hülyeséget mutatunk be, amit nem ajánlunk megvételre, de nagyon imádjuk: ez a Look Lock gyerektekintet-rögzítő fotós-segéd. Ezután zenével szakítjuk meg adásunkat, ebben Péterfy Bori új lemezéről, a Fehér éjszakákról választotta Bence a Csodaidők című számot.

A kilencedik adás második felében Feri egyik kedvenc gyerekkönyvét (Vincent Cuvellier – Charles Duterte: Amikor életemben először megszülettem) vesézzük ki, majd rádöbbenünk, hogy egy beszélni alig tudó kiskrampó simán át tudja vágni a szüleit, és ezt még csak nem is gonoszságból teszi.

 

#08 Nyolcadik virgácsfesztivál adás

Bezár a Vidámpark, viszont megnyílt az Átrium mozi, Mikulások barlangban és kisvasutakon, az Időkép lelkes alapítói, Palya Bea új lemeze, és hosszas csevej kedvenc geek-anyukánkról, Marissa Mayerről, a Yahoo vezéréről, valamint podcast-hallgatási gyorstalpaló.

[powerpress]

(Először is egy szolgálati közlemény: a Szülői értekezlet átköltözött a hétfő délelőtti-kora délutáni idősávba, ezentúl ilyentájt érkeznek az új adások. Hogy hogyan lehet ezeket kényelmesen meghallgatni, arról Feri tartott egy rövid kiképzést az adásban, ennek zanzája itt olvasható.)

Rögtön az adás elején kiderült, hogy Bencéék szeretőt tartanak, aki a kitűnő mátraaljai borász, Németh Attila Gábor 2006-os Concubinájában tárgyiasult, Feriék meg időnként nem vetik meg a polcvégre listázott vodkát sem. Így aztán emelkedett hangulatban csevegtünk arról, hogy a Vidámpark csak jövőre zár be, viszont az Átrium Film-Színház már megnyitott, és gyerekprogramok is lesznek. A < 19 Szabadfogásó Számítógép Verseny kapcsán kiderült, hogy Ferinek nem csak két gyereke van, hanem nagyon sok, és nagy öröm számára, ha ezek nagyra nőnek, mint például az egykor szintén ezen a versenyen indult Időkép és huszonéves alapítói.

Némileg elkeseredetten panaszoltuk fel, hogy lépten-nyomon Mikulásokba botlunk, de annak azért örülünk, ha ez a Szemlő-hegyi-barlangban vagy az ország különböző kisvasútjain történik. Külön öröm, hogy a december 9-i Zenehajót nem a Mikulás, hanem Hajós András vezeti.

A kütyü rovatban szó esett a podcasthallgatás eszközeiről (DriveCast, Pocket Casts), hanem arról is, hogy az egyik legnagyobb gyerekjáték-app gyártó, a Toca Boca ingyenessé tette Tailor Fairy Tales nevű játékát.

Mindig túllépjük az előre eltervezett adásidőt, ezért Palya Bea új lemezével-könyvével egy füst alatt letudtuk a zene-, a könyv- és a programajánlót. Így aztán elég időnk maradt arra, hogy kedvenc geeklányunkról, a hathetes újszülöttjével az egyik legnagyobb online vállalatot, a Yahoot igazgató Marissa Mayerről beszélgessünk, és megegyeztünk abban, hogy gyerekágyas topmenedzsernek lenni még akkor sem feltétlenül könnyű, ha van pénzed tizennyolc babysitterre, meg nem te teregeted az összekakált rugikat. És persze hosszasan elemeztük Mayer kisgazdai magasságokban szárnyaló jelmondatát: “Isten, család, Yahoo“.

#07 Hetedik bulváros adás

Jockey és az Angie-Brad-Jenny háromszög, hobbitfelvágott, hangszertapi és városi korcsolyázás, Baba bab könyvre és iPadre, gyerekjazz és a családi emlékfolyam kezelési kérdései  után még megemlítettük a Gangnam Style-t is: tiszta bulvár!

[powerpress]

(Kattints nyugodtan, új ablakba nyitnak a linkek, így nem hallgat el az adás akkor sem, ha nyomkodod az egered.)

Népszerűségünk növelése érdekében bulvártémák adásmenetbe illesztése mellett döntöttünk. Így történhetett, hogy rögvest a borrovat után Jockey Ewing halálával foglalkoztunk, majd szóba került a Brangelina házaspár is. Ezekhez a hírekhez remekül csúszott a hobbitfelvágott (érintve Pettson és Findusz szakácskönyvét), a hangszertapogató és a polgármester szemével hízlalt óbudai korcsolyapálya is. A korcsolyáról eszünkbe jutott egy remek koripálya-gyűjtő weboldal, majd megnyitottuk első gyermekirodalmi vitánkat Nyulász Péter Baba bab című mondókás könyvéről és az ennek alapjain született iOS mese-appról, amit hiába ekézett Feri vadul, a gyerekei azóta is szeretik. Zenészeti megszakításnak Bence egy gyerekjazzt választott, a Medeski, Martin & Wood formáció saját gyerekeinek összemuzsikált lemezét. Végül hosszan beszélgettünk arról, hogyan és minek képezzünk emlékfolyamot gyerekeinből gyerekeinknek. Ennek kapcsán felmerült Martha Stewart amerikai “barkácspápanő”, a Mosolyműhely rajzkönyvei, ami pedig most nem jutott eszembe, azt tessék kérvényezni kommentben.